2012 May 31, 13:04 Világsztárok, köztük a Faith No More és az Iggy & the Stooges, valamint több mint 200 magyar zenekar és dj lép színpadra a 20. soproni VOLT Fesztiválon június 27. és 30. között. Az idei rendezvényen lesz nulladik nap, képzőművészeti programok és borfesztivál is. "Úgy érezzük, a jubileumi program méltó az elmúlt 19 évhez. Idén három magyar előadó is exkluzív koncertet ad a VOLT-on: a már korábban bejelentett Ákos és Yonderboi mellett a hosszú idő után újra összeálló underground csapat, a Sexepil is színpadra lép Sopronban" – mondta a két alapító főszervező, Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán a csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón. A VOLT-ra idén egy 8 méter magas csúszdán lecsúszva is be lehet jutni, megrendezik a Heti Válasz Borfesztivált, lesz tehetségkutató, gyerek- és képzőművészeti programok, kezdésként pedig a nulladik napon We love VOLT címmel monstre koncertfolyamot tartanak a hazai könnyűzenei élmezőny közreműködésével – derül ki az MTI összeállításából. A 20.
Faith no more volt festival 2018 És ezzel nem volt egyedül. Arról, hogy ezenkívül mi történt még a Volt fesztiválon, túl sok nem derült ki számunkra. Tudósítónk szerint nem történt más különösebben izgalmas esemény, de mi a szerkesztőségben élünk a gyanúval, hogy erről valószínűleg a nagy mennyiségben elfogyasztott irsai olivér (a pálinka, nem a bor) okozta emlékezetvesztés tehet. Azt azért ki tudtuk venni munkatársunk szavaiból, hogy délután fellépett egy fiatal bohém zenekar a borfaluban. Ez meggyőző lehetett, mert maradtak róla emlékképek, például hogy "ez a zenekar nem jöhetett volna létre, ha nincsen a Gogol Bordello". Jó volt még koraeste táncolgatni Infragandhira a elektro színpadon, és nagyon rossz volt hallgatni a nagyszínpadon tomboló dubsteppet (volt rácsodálkozás, hogy mégis milyen sok embernek tetszik, nem is picit), valamint az is kiderült, hogy finom a voltos hotdog. Mindezek mellett kollégánk szerint jó volt látni, hogy a Faith No More-nak köszönhetően jó sok rég nem látott ismerős találkozott újra.
A Faith No More az a zenekar, ami még az év elején simán megnyert volna egy "Melyik együttes nem áll össze újra a büdös életben? "-szavazást. A zenekar 1998-as feloszlását követően Mike Patton énekest ugyanis annyira magába szippantotta az underground, vagyis az ezerféle hallgathatatlan projektje, hogy úgy tűnt, onnan egy ötventonnás daru sem képes kirángatni. Az újjáalakulás hírére sokan csalódtak is a fickóban, mert szerintük megtagadja saját magát, és képes csak a pénz miatt megint koncertezni. Félő is volt, hogy hakni lesz az egész, hiába lehetett annak nagyon örülni, hogy a kilencvenes évek egyik meghatározó rockzenekara ismét összeáll. Sebaj, mondtuk sokan, a már bejelentés előtt biztosra vett szigetes koncertjükön majd bizonyíthatnak. Bizonyítottak. Én még június közepén láttam egy fellépésüket a Novarockon, ami már akkor földhöz vágott, pedig akkor utána simán lemosta őket a Nine Inch Nails a színpadról. Most a Szigeten azt gondoltam, hogy megint hozzák a profi előadást, elnyomják azt, amit Ausztriában, ennyi, meglepni nem tudtak.
Mindezek mellett kollégánk szerint jó volt látni, hogy a Faith No More-nak köszönhetően jó sok rég nem látott ismerős találkozott újra. Munkatársunk fontosnak tartott megemlékezni az "eltűnt cigi rejtélyéről" is, amiről az egyre csapongóbbá váló írásból itt a szerkesztőségben sajnos semmit sem sikerült megtudni. Egyébként a saját dalaik pontosan olyanok, amik egy fesztiválon működni tudnak. A közönség vidáman ugrabugrált, csápolgatott. Alapesetben ebben semmi hiba sem lenne, viszont a zene kegyetlenül unalmas és közepes. A Simple Plan semmivel sem emelkedik ki a mezőnyből. Gyors vagy ugráltató számaik vannak, alapra vett refrénjeik, és szimpla riffjeik. Alkalmanként a szórakozásfaktort egy-egy akusztikus, andalgós betéttel, vagy egy reggae-ütemmel növelték, ami a nyári napsütésben még jól is esett a csendben szemlélődőknek. A rajongók bizonyára jól szórakoztak, de ismeretlenül ez a zene nem sok emberben tehetett mély benyomást. Annyit viszont elért, hogy volt felvezetés a Faith No More kiváló műsorára.
És ezzel nem volt egyedül. Arról, hogy ezenkívül mi történt még a Volt fesztiválon, túl sok nem derült ki számunkra. Tudósítónk szerint nem történt más különösebben izgalmas esemény, de mi a szerkesztőségben élünk a gyanúval, hogy erről valószínűleg a nagy mennyiségben elfogyasztott irsai olivér (a pálinka, nem a bor) okozta emlékezetvesztés tehet. Azt azért ki tudtuk venni munkatársunk szavaiból, hogy délután fellépett egy fiatal bohém zenekar a borfaluban. Ez meggyőző lehetett, mert maradtak róla emlékképek, például hogy "ez a zenekar nem jöhetett volna létre, ha nincsen a Gogol Bordello". Jó volt még koraeste táncolgatni Infragandhira a elektro színpadon, és nagyon rossz volt hallgatni a nagyszínpadon tomboló dubsteppet (volt rácsodálkozás, hogy mégis milyen sok embernek tetszik, nem is picit), valamint az is kiderült, hogy finom a voltos hotdog. Mindezek mellett kollégánk szerint jó volt látni, hogy a Faith No More-nak köszönhetően jó sok rég nem látott ismerős találkozott újra. Munkatársunk fontosnak tartott megemlékezni az "eltűnt cigi rejtélyéről" is, amiről az egyre csapongóbbá váló írásból itt a szerkesztőségben sajnos semmit sem sikerült megtudni.
(Sajnos nem így lett. ) érdeklődve figyeltem a színpaddíszítési munkálatokat, ugyanis a díszlet minden egyes eleme fehér volt, beleértve a hátteret, a monitorokat, az erősítőket, mindent még magukat a Road-okat is. Felkerült még több száz száll vágott virág is, teljessé téve a ravatali hangulatot. Tíz órára aztán zsúfolásig tele lett a nézőtér, de a zenekar még jelét sem adta annak, hogy itt ma ők koncertezni akarnak. Mint később kiderült, egy dob-mikrofon okozta technikai hiba miatt csúszott a koncertkezdés, és ezt kihasználva Mike Patton, még kicsit heverészett a backstage tv előtt, miközben a Németország-Olaszország Eb. elődöntő t nézte. 22:20-kor azonban már semmi sem gátolta meg a bandát abban, hogy felsétáljanak, természetesen ők is talpig fehérben a színpadra és majd másfél órában szétzúzzák idegrendszerünket. A Woodpecker From Mars felturbózott verziójával rendesen bekezdtek a srácok, mire jött Mike Patton és beleszőtte a dalba Tom Jones klasszikusát a Delilah -t. Imádom és tisztelem Tom Jones munkásságát, tudását, de talán még Ő maga sem tudta soha ilyen jól elénekelni ezt a dalt, mint ahogy most Patton tette.
Attack on titan 24 rész, 2024